Iszonyú kedves volt mindenki a szereplők közül, rengeteget nevettünk. Főleg Nick volt nagyon kedves, aminek végülis örülök. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy az egyik leghelyesebb világsztárral nevetgélt délután, nomeg, hogy bulizni is elhívott minket.
Apropró: minket. Audrey kicsit furcsa volt ma, alig beszélt, csak bambult folyton. Remélem semmi baja nincs, csak ez a hírtelen nagy csoda rémítette meg kicsit.
Már fél 7 volt, majdnem készen voltam, illetve már meg is voltam, mégis ott ültem az ágyamon és telefonomat stírőltem. Elég csúnyán elbántam Pete-el. Kimondta azt a szót, amire sok ezer lány annyira vágyik, köztük én is, mégis mkor kimondta csak úgy leraktam. Azóta persze nem hívott, mért is tette volna, én meg nem tudtam mit mondjak neki, hogy kérjek tőle bocsánatot. Lassan már 45-öt ütött az óra, rájöttem, hogy nekem már Audrey-val megbezsélt kis találkahelyünkön kéne lennem. Végülis összeszedtem magam, és írtam egy bocsánat kérő sms-t, melyben elmondtam neki, hogy mennyire meglepett amit mondott, és sokat gondolkodtam rajta, majd a végére nagy betükkel azt a bizonyos kis szót írtam sok-sok szivecskével.
50-re már a találkahelyen is voltam, Audrey még nem volt ott, bár ezen meg sem lepődtem, híres a késéseiről. 53-ra ő is előkerült.
Eszeveszett iramban mentünk a buli helyszínére, végülis pár percel 7 után már ott is voltunk. Persze a buli már nagyban tartott, jónak tűnt a hangulat, mindneki hozta a formáját.
-Áhh már vártunk titeket- mondta jókedvűen Demi és Nick.  Nem kellett sok, mi is belevetettük magunkat a buliba. Volt mikor együtt, volt, mikor külön-külön voltunk, végülis nem vagyunk mi összenőve.
Már 12 felé járt az idő, én már rendesen kezdtem fáradni, a többiek még egész éberek voltak. Egy ideig még bírtam, de köröbelül egykor leültem a kis innivalómmal a kezemben és a többieket figyeltem.
Furcsa volt számomra, hogy a teremben lévő emberek nagy részét ilyen hosszasan csak posztereken bámulhattam. És most ha sikerül jól alakítanom, talán engem is bámulhatnaka  poszterekről? Ezek jártak egész sokáig a fejemben, és még mélázgattam volna ezen, de valaki megzavart ebben.
-Khm. Zavarok? Talán csak nincs valami baj, hogy itt ülsz egyedül, egymagadban? - kérdezte tőlem Joe, miközben leült mellém.
Furcsa volt, hisz Joeval még nem is beszélgettem nagyon. Olyan lekezelő volt mikor először bementünk közéjük, gondoltam jobb ha kerülöm őt.
-Szia! Kicsit kezdtem fáradni, gondoltam jobb ha leülök.-mondta neki, a mondat végén egy széles mosollyal jelezve, hogy köszönöm, hogy érdeklődik.
-Ó pedig még korán van.- nevetett.
- Ha te mondod.- s nevettem énis.
A következő fél órában egész jól elbeszélgettünk, tényleg olyan őrült, persze jó értelemben, mint ahogy mondják.
- Hmm látom jól elvagytok ti itt kettesben- mondta Demi széles mosolyával.
Mi csak nevettünk, majd ő is leült közénk, s 3-an folytattuk tovább a beszélgetést. Nagyon élveztem, úgy viselkedtek velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást.
Később Nick, végül Audrey is odaült hozzánk. Remekül szórakoztunk így is, majd Joe, Nick és Demi elmentek, ketten maradtunk.
Így is jól elvoltunk, mentek a hülye poénok, egyik fájdalmasabb volt, mint a másik.
Kicsit később odajött hozzám Nick, a fülembe súgta, hogy szeretne velem kettesben bessélgetni.
-Mindjárt jövök- mondtam Audrey-nak. Válaszolni sem volt ideje, mert Nick már húzott is magával.
Hátranéztem, és láttam, hogy Audrey eléggé furcsálta, hogy csak úgy otthagytam., és rohanok Nick után. Gondoltam ebből lesz még sértődés.
Nickel egy csöndes kis szobába vezetett az utunk. Miközben csukta be az ajtót, azon gondolkoztam, vajon mit szeretne, mi az amit kettesben kell, csöndben megbeszélnünk...