- Szia.- mondtam neki kicsit zavarodottan.- Hát te mit keresel itt?
- Mi baj? Csak nem épp a kis szeretődhöz készülődsz? - kérdezte szemrehányóan.
- Hogy mit szeretnél? - kérdeztem kicsit meghökkenve.
- Nekem te ne játsz színdarabot, tudom, hogy kivel voltál az előbb.
- Mondd,te teljesen meghülyültél? Honnan szedted ezeket a baromságokat?- kérdezgettem kicsit idegesen.
- A kis barátnőd mondta. Még a mobilod is nála hagytad, annyira elvoltál foglalva a hetyegéssel.
Hírtelen erre nem tudtam mit reagálni. Iszonyú dühös voltam. Tudtam, hogy Audrey-val beszégetett, hisz nála volt a telefonom, de vajon mit mondhatott neki, hogy Pete így felkapta a vizet? Milyen szeretőről beszél...
- Oké, álljunk meg egy kicsit! - mondtam felemelt hangon. - Mit mondott neked Audrey?
- Azt, hogy éppen Nick Jonassal vagy szobán. Na és milyen volt? Egy világsztár jobb mint én?
Nick Jonassal egy szobán. Audreynak is elment az esze. Elfogott a méreg, legszivesebben felpofoztam volna a fél világot.
- Na mivan? Mégsem votl olyan jó?- kérdezte röhögve.
- Nem csináltam vele semmit sem, csak beszélgettünk. - mondtam neki higgadtan, próbáltam lenyugodni.
- Jajj Cathy! Ugye ezt te sem hiszed el? Nem a kamerák elött vagy, ne jétszd meg magad.
- Hidd el nem csináltam semmi. De inkább akkor beszéljük meg a dolgokat, ha már lehiggadtál, menj haza kérlek.- S ezzel én megfordultam, de ő megragadta a karom, s visszahúzott magához.
Ez magában nem is lett volna baj, de igencsak erősen szorított meg, nagyon fájt. Még soha nem láttam Pete-t ilyennek. Megrémített, úgy nézett ki, mint aki mindnere képes abban a pillanatban.
- Engedj el!- utasítottam nyöszörgő hangon, s próbáltam a kezem kihúzni a szorításából.
- Már mért tenném? - kérdezte. - Vagy tudod mit? Hagylak inkább... Egy ilyen kis k*rvára nem pazarolom az időmet.- még eleresztett egy lenáző arckifejkezést, majd hátatfordított.
Itt elpattant bennem a húr, ha tükörbe néztem volna, biztos, hogy a vérben forgó szemeimmel néztem volna farkas szemet. Nem tudtam mit csináljak, csak arra eszmélte, hogy  a lépteim Pete felé vezetnek, majd hírtelen elévágtam.
- Mondd, normális vagy? Ma kijelentetted, hogy szeretsz. Én rádvágtam a telefont, mert lesokkolt, soha senki nem mondott ilyet nekem, de válaszoltam neked amint tudtam. Elhiszem, hogy mégsem esett jól, hogy nem rögtön mondtam én is, de attól még ez nem indok arra, amit most művelsz. Hiszel egy számodra ismeretlen szavának. És ha a másik csak féltékenységből mondta amit mondott? Vagy ha én azt mondom, hogy holnap pirostangás tehenek potyognak majd az égből, azt is elhiszed?
- Hát...- nyögte ki válaszul kis gondolkozás után.
- Nincs hát. De legalább még most az elején tisztáztuk, hogy az egyik fontos tényező, a bizalom, az ugyan nincs meg köztünk. - mondtam neki dühödten, majd pofonfágtam.
Ő csak nézett rám. Már nem volt dühös. Úgy nézett rám, mint ahogy a kicsik szoktak nézni, mikor elárulják nekik, hogy télapó nem létezik. Értetlenül, kiábrándultan és reményfosztottan. Még pár percig csak néztük egymást síri csöndben. Akkora volt kettőnk közt a feszültség, hogy akár egy egész főteret is ki lehetett volna világítani az energiánkból.  Végül újbólcsak hátatfordított, s elindult gyors, ámbár határozatlan léptekkel, gondolom hazafelé.
Itt már tényleg nem tudtam mit tegyek. Összeomlani láttam a világot. Háttal dőltem a bár falának, s lassan elkezdtem lefelé csúszni. Közben gondolkoztam, majd kitört belőlem a sírás, itattam az egereket rendesen.
- Cathy, mi a baj? Kiabálást hallottam, te voltál az? - kérdezte Kevin tőlem kicsit kétségbeesetten.
- Igen én voltam. Összevesztem a...- itt nem tudtam folytatni, újból erőt vett rajtam a sírógörcs.
- Nyugodj meg! Semmi baj nem lesz.- nyugtatgatott, majd nyujtotta a kezét, hogy álljak fel a földről. Elkezdtünk beszélgetni. Először nehezen ment, de végül megnyíltam, s mindent elmeséltem, elejétől a végéig neki. Közben ő udvariasan hazakísért, s nyugtatgatott tovább. Mondta, hogy ne legyek olyan szomorú, minden rendbe fog jönni. 
Én csak mosolyogtam rá, és mondogattam, hogy biztos minden rendbe jön majd, bár ezt egyáltalán nem is hittem.
Végül az ajtónkban elbúcsúztunk, megköszöntem neki, amiért olyan rendes volt, hogy meghallgatott, s közben haza is kísért.
Beléptem a házba. Anyu nem volt otthon, éppen üzleti utazáson volt, már vagy 2 napja.
Benyitottam a szobába, és az ágyamra néztem. Fáradt voltam ugyan, de semmi kedvem nem volt lefeküdni, főleg, hogy túl sokat nem is alhattam volna. Így aztán csináltam egy jó forró és habos fürdőt, s elmerültem benne.
Mikor már úgy érztem eleget áztattam magam, kiszálltam a fürdőkádből, s rendbeszedtem magam, majd felvettem a köntöst, s beültem a TV elé. (9 órakor kikapcsoltama TV-t, felöltöztem, emberi külsőt vettem fel, legalábbis igyekeztem úgy kinézni mint egy normális ember.
Már korán a stúdióban voltam, Nickel szerettem volna mindenképp beszélni. Nagy meglepetésemre a fiuk már bennvoltak még pár emberrel egyetemben. Mindenkinek köszöntem, senkivel sem álltam le beszélgetni, csak Nick felé igyekeztem. Útközben odajött hozzám Kevin, kérdezte, hogy hogy vagyok. Nagyon jól esett, hogy így törődik velem, még ha ez nem is nekem szól, csak úgy alapból ilyen kedves. Beszélgettem vele kicsit, majd már tényleg Nickhez mentem oda.
Megkértem, hogy kicsit vonoljunk kettesben félre. Elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom a tegnapit, nem akartam őt félre vezetni és kértem, hogy maradjunk barátok, met én nagyon megszerettem őt. Ő csak nevetett, majd átölelt, ezzel jelezve, hogy egyáltalán nem haragszik és hogy ő is szeretné, ha barátok maradnánk...