Nagyon örültem neki, hogy megtudtam beszélni a dolgokat Nickel, így már csak egy kínos beszélgetés várt rám. De még mielött kigondolhattam volna, hogy mit mondok Audrey-nak ő már meg is jelent, és idegesen elhúzott Nicktől és a többiektől jó távolra.
Egy kissebb veszekedést rendeztünk le, és mire befejeztük Joe és Nick kiértek. Kérdezgették, hogy mi történt, de én nem tudtam mit mondani, végül azt válaszoltam, hogy csak feltünési viszketegsége van, majd Nick karját megfogva visszamentünk a terembe.  Az első kis pad láttán megálltam és leültem rá. Próbáltam gondolkozni, próbáltam értelmet keresni ebben a kusza történetben, de kitört belőlem a sírás.
Kevin ahogy meglátta, hogy újból a sírástól összeroskadva lát, rögtön odafutott. Nem kérdezte, hogy mi a baj, hiszen sejtette, mert látta, mikor Audrey dühösen arébb rántott, meg aztán a fiúk rohantak utánunk. Csak lehajolt, és átölelt, majd mondta, hogy szedjem magam össze, elkísér a mosdóhoz. Közben Liz megjött, de látta, hogy nincsen minden rendben, így hagyta hogy elmenjünk a mosdóig, addig a töbiekkel beszélgetett.
- Köszönöm- mondtam Kevinnek, mikor elértünk a mosdóhoz.
- Nincs mit. Én most visszamegyek a többiekhez, te szedd csak nyugodtan össze magad.- mondta, majd rám mosolygott bátorítóan, és vissza is ment.
Bementem a mosdóba, kinyitottam a csapot, és megmostam az arcom. Éppen valami kéztörlőt kerestem, mikor hangokat, neszeket hallottam. Végül nem találtam semmit, így a pulcsimmal töröltem meg az arcom.
Majd elkezdtem fülelni, hogy melyik fülkéből jönnek a zajok, és benyitottam, gondoltam próba szerencse, és hát kit látok ott, a wc-n összekuporodva? Igen, pontosan, nem mást mint Audreyt.
- Beszéljük meg a dolgokat kérlek.- mondtam neki  barátságosan, hiszen nem akartam vele rosszban lenni.
Audrey nem válaszolt semmit, csak kilépett a kis fülkéből, és leült a mosdó szélére.
- Nézd- kezdtem bele kicsit nehézkesen- én nem akartam, hogy ez így legyen. Hidd el, nem szerettem volna neked ártani, egyáltalán nem akartam vele kavarni, és nem is kavartunk, mert én egyértelműen elutasítottam tegnap.
- Akkor mit csináltatok kettesben olyan sok ideig?- kérdezte egyik szemöldökét felemelve.
- Hát mikor behúzott egy csöndesebb kis szobába, nem rögtön azzal kezdte, hogy Cathy,te tetszel nekem.... Először meg sem szólalt, majd csak annyit nyögött ki, hogy tetszik neki valaki. Én rögtön rád gondoltam, és fel is ajánlottam neki, hogy segítek nektek, de ő csak némán ült. Azt hittem, hogy bátortalan, és ki akartam menni érted, de mikor felálltam, ő visszahúzott és megcsókolt. Én rögtön elhúztam magamat. Elmondtam neki, hogy igaz elég friss, de mégis elég komoly kapcsolatban élek. Pár percig még hallgattunk egymás mellett ülve, majd ő kiment, és rövid idő múlva én is. Kerestelek téged, de már nem találtalak.
- És akkor mért ölelgettétek egymást most? - kérdezte kicsit még mindig kétkedően.
- Mert mikor tegnap visszautasítottam, kicsit rosszl éreztem magam. Nem akartam neki félreutaló jeleket küldeni, és megbántani sem, így ma reggel direkt korábban jöttem be, és megbeszéltem vele a dolgokat, és kértem, hogy legyünk barátunk, mert nagyon megszerettem őt, és ő erre megölelt, és mondta nekem hogy egyáltalán nem haragszik, és ekkor rontottál te be.
- Nem is tudom mit mondjak.- mondta Audrey kicsit elgondolkozva. - Bocsi, Cathy, hogy így összekavartam a dolgokat.
- Semmi gond, csak ilyet ne csinálj többé - nevettem - Mindig beszéljük meg a dolgokat, még mielött műsort rendezünk, oké?
- És amúgy mi van Pete-el?
- Hát... az hosszú. Összevesztünk, és nem igen hiszem, hogy egyhamar kibékülünk. De holnap mindenesetre látjuk egymást, mert be kell mennünk a vizsga eredményekért.
- Hééé! Hát itt vagytok? Már mindneki keres titeket. Gyertek, kezdődik a munka.- mondta Demi mosolyogva.
Majd hárman egymásba karolva kimentünk a többiekhez.