Demivel Joe-hoz indultunk, már csak ránk várt. Rögtön mentünk is a forgatási helyszínre, az első részből megismert Camp Rock békés kis faházai elé álltunk.
Audrey Ashley, én pedig Samantha karakterét alakítottam. A felállás tipikus volt. Az egyik fél duzzogott a másik meg próbálta menteni a helyzetet, de ígyis sikerült összekapni a másik párossal. 
Mikor végeztünk azt mondták, hogy jók voltunk, újra sem kell vennünk, így hát nem volt csoda, hogy olyan nagyon boldogok voltunk Audrey-val. Majd jött Liz és mondta, hogy most Joe és Demi közös jelenete jön, így mi menjünk vissza terembe, majd hívnak minket.
Mikor visszamentünk Nick és Kev ültek a fotelekben, és kedvesen invitáltak minket maguk mellé. Én Audrey-t szépen, óvatosan, nem észrevehetően odanavigáltam Nick mellé, én magam pedig egy teljesen szabad fotelre ültem le.
Pár pillanatig síri csend volt, már-már feszegető, de Kevin egyszercsak feloldotta a csendet, átült mellém és elkezdtünk beszélgetni szép csendben. Ő értette, miért ültettem Audrey-t Nick mellé, és ezért ült át mellém, de a két egymásra hagyott fél mégsem beszélt egymással.
Audrey csak bámulta Nicket, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban az óriásnyalókát, Nick meg csak az ajtót bámulta, és várta, hogy mikor szólítják már. Nem nézett ki valami fényesen a helyzet... Tanáncstalanok voltunk Kevvel.
Végül nem volt jobb ötletem....
- Audrey, Nick ti mért nem beszélgettek egymással? - kérdeztem ösztönzően.
- Keressetek valami közös témát. - mondta Kevin.
Ránknéztek mindketten, majd egymásra, de nem szóltak egymáshoz.  Újból vészes csend, majd Nick egyszercsak felállt, odaült mellénk, és velünk próbált kommunikálni.
Látszott, hogy ez eléggé sértette Audrey-t, így nem is tellett sok időbe, hogy összeszedje magát és odajöjjön hozzánk. Nem ült le, csak megállt elöttünk.
- Netán valami bajod van velem? - kérdezte érdeklődően, higgadt állapotban.
- Nincsen semmi, csak nem tettél rám túl pozitív hatást reggel a jeleneteddel. - mondta közömbösen Nick.
- Sajnálom... De te  nem is tudod, hogy miről volt szó, így nem is haragudhatsz rám.
- Hát akkor mondd el mi volt...
- Nem tartozik rád.
- Ebben igaza van. - szólaltam meg, hogy mentsem a menthetőt. - Ez kettőnk ügye, és már megoldottunk, megbeszéltük. A reggeli miatt senki közt ne legyen harag, ellenszenv vagy akármi más.
Nick már nyitotta száját a válaszra, de még mielött megszólalhatott volna Liz nyitott be hozzánk.
- Gyertek mindannyian, elkezdjük próbálni a számokat, és csinálunk egy fotósorozatot is.
Kevin és én rögtön fogtunk magunkat, már majdnem az ajtónál voltunk, mikor észrevettük, hogy a másik kettő még el sem indult, bosszankodva néztek egymásra. Visszafordultunk, Kevin Nicket én meg Audrey-t fogtam meg, és átvittük őket a másik szobába.
Szinte az össze főszereplő ott volt már. Először a számokat kezdtük el átvenni. Az első részben is jók voltak a számok, de ezek... Imádtam őket egytől egyig. Audreynak volt egy közös száma Joeval, volt egy velem és volt egy saját. Nekem ugye Audreyval volt  közös, és egy volt Nickel is. És persze mindenkinek ott volt az a két szám, amiben az összes szereplőnek része volt.
Miután összeismerkedtünk a számokkal, jött a fotózkodás. Az elején kezdtük az összes szereplőssel, majd kis csoportokra szakadtunk. Én Audreyval szeerepeltem a fotókon, Nick Kevinnel és Joeval, Demi pedig Alisonnal.  Majd jöttek a Joe és Demis képek, után aza egyéniek, és végül jött egy olyan kép, ahol hatan voltunk. Ez volt az a tipikus kép, ahol úgy álítottak be minket, hogy kirajzolódjon, kinek milyen a viszonya a másikkal.
Nick Joe és Demi állt a felső sorban, és Kevin én és Audrey pedig alattuk. A következő volt az összeállítás: Nick fogta az alatta álló Kevin vállát, s nézett le rám mosolyogva. Joe volt a középpont ő a kép nézőire nézett macsósan, s közben Nicket és Demti karolta át. Demi jól láthatóan tartózkódott az alatta álló Audrey-től, és mérgesen nézett le rá. Audrey úgyszintén tartózkódott Demitől, az én kezemet fogta, és Joera nézett epekedve. Én pedig Kevint karoltam át, s közben mosolyogva néztem fel Nickre. Kevin pedig, ugyanúgy mint Joe, a nézőkre mosolygott.
Az összes kép nagyon jóra sikerült, de mindenkinek a legutolsó kép tetszett a legjobban.
A fényképezkedés után megbeszéltük, hogy holnap mikorra kell bejönni. Én jeleztem, hogy egy kicsit késni fogok, mert be kell mennem a sulimba, de ez nem is volt baj, mert az elején nem is volt jelenetem.
Mindenki elköszönt egymástól a kijáratnál, én Audreyval együtt elindultam hazafele.
Szép lassan sétáltunk, s közben a forgatásról beszélgettünk. Majd megáltunk az egyik saroknál, pár percig még dumáltunk, aztán szinte egyszerre mindkettőnknek megszólalt a telefonja. Elköszöntünk gyorsan egymástól, majd felvettük.
Audreyt anyukája kereste, engem pedig Pete, ami eléggé meglepett. Főleg, hogy ismeretlen számról keresett. Honnan hívhatott? Gondolkoztam ezen a kérdésen miközben arra vártam, hogy a lényegre térjen, mert eddig csak azt nyögte ki, hogy: "Szia, Pete vagyok, remélem nem zavarok."