Ez a jelenet olyan törekvős hatású volt, nem nagyon tetszett. Ráadásul újra is kellett vennünk, de harmadszorra már jó volt. Nembaj, gondoltam lesz jobb is.
Ezek után az ebédszünet következett, aminek én személy szerint nagyon örültem, mert farkas éhes voltam. Rohantam is az ebédlő felé, de aztán megálltam, gondoltam megvárom Audrey-t, de láttam, hogy Joe-val vonultak el éppen valahova. Gondoltam végre legalább tudnak békésen beszélgetni.
A többiek már rég ettek mire én odaértem. Kiválasztottam, hogy mit akarok enni, majd ülőhelyet kezdtem keresni. Nick intett, hogy üljek le mellé, így odamentem hozzá.
Elég fura volt, hogy külön asztalnál ült, és direkt engem várt, ráadásul nem is volt valami jó kedve, inkább idegesnek látszott.
- Mi a baj?- kérdeztem őt kicsit aggódva, miután helyet foglaltam az asztalnál.
- Semmi, semmi, ne is foglalakozz velem.- mondta kicsit zavarodottan.
- De látom, hogy valami aggaszt, mondd el nyugodtan nekem. - bátorítottam.
- Hidd el,tényleg nincs semmi gond- mosolyodott el- csak felfedeztem egy különös dolgot ma.
- Na és mit?- kérdzetem érdeklődve.
- Mint azt mindenki észrevette, Audrey és Joe az első pillanattól kezdve veszekedtek és....
- Igen tudom... de Audrey ma éppen azért kereste Joe-t...- vágtam közbe.
- Igen, rájöttem mért. De te ezen nem akadtál ki?- vágott most ő az én szavamba.
- Mért kell ezen kiakadni? Szerintem érhető ez Audrey szemszögéből. A helyében én is megtenném.
- Hogy mi?
- Mit mi? A helyében én is bocsánatot kérnék...
- Miért kéne bocsánatot kérnie?
- Mert a múltkor úgy elküldte őt, pedig Joe csak segíteni akart neki.. De ne haragudj... mi most egyről beszélünk? Vagy netán lemaradtam valamiről? - kérdeztem eléggé értetlenkedve.
- Hááát. Azthiszem valamit nagyon elszúrtam. Amúgy hol van most Audrey és Joe?- kérdezte kétségbe esve.
- Mi? Én már teljesen nem értelek Nick... Mit szúrtál el? Amúgy elmentek valahova külön békésen megbeszélni a dolgokat.
- Hát az lehet, hogy megbeszélik, de biztos, hogy nem békésen.
- Áááá. Könyörgök mondd el mit csináltál, mert így nem értelek.
- Bekavartam. Azthittem, hogy Audrey azért akar beszélni Joe-val, azért fut utána egész nap, mert el akarja mondani, hogy bejön neki. És én ezt a gyanakvásomat elmondtam a jelenetetek elött neki.
- Hát ez óriási... Gratulálok. De tudod jól, hogy Audrey irántad érez elég pozitív dolgokat, hisz a bulin ezt elég érhetően a tudomásodra hoztam.
- Tudom, de elkapott a méreg. - vörösödött el.
- Óóóó csak nem épp ámor nyila csapott le újból rád?- kérdeztem őt felélénkülve, de ő csak nézett a hátam mögé elég meglepett arckifejezéssel.
Nem értettem mi baja lehet, így hátra néztem.... És nem hittem a szememnek. Joe és Audrey lépett be az ebédlőbe egymás kezét fogva, és mindeközben Joe-nak fülig ért a szája.
Ők felénk közeledtek, és le is ültek hozzánk, de ezalatt Nick már fel is pattant és elrohant, mondván, hogy fontos telefonja van.
Elöször nem is tudtam mit tegyek. Örüljek- e vagy sem. Végülis örülök, hogy Audrey-nak van valakije és, hogy pont Joe az, hisz ő valljuk be igazán jó pasi, és nagyon vicces, igencsak szerethető figura. Mégsem fogott el annyira az öröm bizsergető érzése, hisz elég jól tudom, hogy Audrey Nickbe volt fülig szerelmes... És Joe nyilván azért jött most jól, hogy elfelejthethesse, túltehesse magát Nicken. És az a legszebb, hogy Nick ugyanúgy szereti Audrey-t, csak az a gond, h ezt én tudom egyedül...
- Ne haragudjatok, de sűrgős őőőőő sűrgősen el kell intéznem egy telefont.- mondtam kicsit zavarodottan, és próbáltam felállni az asztaltól, de annyira megvoltam kergülve, hogy elestem a székben, és felnyaltam a padlót 1 méteres csúszással.
Felnéztem, de alig láttam valamit. Rosszul éreztem magam, szúró fájdalmat éreztem, forgott velem a világ. Hírtelen minden összefolyt, és szép lassan kezdtek elhalványulni a dolgok, hallani sem hallottam már semmit.
Innentől kezdve semmire sem emlékeztem. Első emlékem az volt, hogy egy ágyon fekszem egy ismeretlen teremben, és egy ismeretlen ember áll elöttem. 
Hamarosan kiderült, hogy az orvosi szobában fekszem, és az orvos éppen a vizsgálatokat fejezte be, és már csak arra várt, hogy felébredjek.
Alaposan kikérdezett, hogy tapasztaltam e már ilyet, tudok e valami rendellenességemről, betegségemről... Elmondtam neki, hogy régebben sok bajom volt a szivemmel, és sokszor rosszul lettem a stressztől, vagy akár a túlzott izgatottságtó, de ez gyerekkoromban volt..
Ő rögtön tudta, hogy mi a helyzet, és adott beutalót egy EKG vizsgálatra. Ezekután kimehettem.
Gondoltam magamban felsétálok a forgatásra, biztosan folytatták nélkülem is, de ehelyett szinte az egész stáb az orvosi elött várt engem, és mindneki azt kérdzete, hogy: "Ugye semmi komoly bajod nincs?"
Ez nagyon jól esett. Ennyien érdeklődnek irántam, és miattam állt le a forgatás. Amit nagyon szégyeltem is, így sűrű bocsánatkérésbe kezdtem bele.
- Cathy! Cathy!-  hallottuk a kiáltásokat, majd pár pillanat múlva Nick bukkant elő a  tömegből.
- Minden rendben van?-kérdezte tőlem aggódva.
- Persze, persze.- mondtam, a végére elég nehezen, mert hírtelen átölelt.
- Úgy aggódtam, rögtön jöttem, amint megtudtam mi történt. - mondta, és ölelt engem továbbra is gyengéden, miközben egy puszit adott az arcomra.
Nagyon jól esett, hogy így aggódott értem, de mikor balra néztem, láttam Audrey csalódott és kicsit ideges arcvonásait, ami eléggé megrémisztett. Tudtam, hogy ebből még csakugyan baj lesz.
Miután kellőképp meggyőződött mindenki arról, hogy rendben vagyok visszamentünk mindannyian a forgatásra.
Most egy újabb Demi és Joe duós jelenet jött, így a többiek a teremben vártak.
Kevin és Nick kimentek valahova, én pedig bennt maradtam Audrey-val.
A terembe síri csend költözött be, de tudtam jól, hogy miért nem szólt hozzám. Csak azon gondolkoztam, hogy mit csináljak... Végül meguntam tehetetlenségemet.
- Én ezt nem bírom tovább- nyöszörögtem, majd kirohantam, megkeresni Nicket.
Mikor megtaláltam éppen Kevinnel beszélgetett valami gondjáról, de én nem törődtem most semmivel, megragadtam a kezét, és behúztam a terembe, ahol Audrey-t hagytam.
Leültettem a lány mellé, majd elkezdtem kifelé menni. Aztán eszembe jutott, hogy túl sok mindent nem oldottam meg ezzel a cselekvésemmel, így elnevettem magamat, mire a kanapén ülő páros csak nagy szemekkel egymásra nézett egy pillanatra, ás arra gonbdoltak, hogy: "Segítség! Cathy totálisan megőrűlt."
Visszafordultam, és eléjük álltam.
- Mindketten ugyan úgy kedvelitek egymást, és mindkettőtöket ugyan úgy szétvet a féltékenység. Beszéljétek már meg egymás közt a dolgokat, és legyen végre mindenki boldog.- mondtam kicsit sípoló hangon, majd kirohantam.
A terem bejárata elött nemsokkal Kevin állt, aki ugyan úgy nagy, kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Ne is kérdezd. Inkább mindent elmesélek. Valakinek muszáj már elmondanom, - mondtam neki, madj átakroltam, s leültünk egy padra a folyósó szélén.