Egy jó fél órát beszélgettünk Pete-el. Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni, így el is aludtam. Mire felébredtem már vagy 10 óra volt, s Pete nem volt mellettem. Nevetgélést hallottam, pontosabban anyu nevetgélését. Gondoltam mikor hazajött akkor Pete elment, hisz így már nem voltam egyedül.Mikor kimentem a konyhába köszönteni anyut, nagy meglepetés ért. Pet-el ült a nagy étkezőasztalnál, kezünkben egy-egy bögre tea volt.
- Ó szia. Látom felkeltél.- ,mondta anyu, majd felállt átölelt és lenyomott egy nagy puszit.
- Látom összeismerkedtél Pete-el. - állapítottam meg nagy okosan s közben leültem énis az asztalhoz.
- Ó igen. Nagyon kedves fiú.-  mondta, s közben Petre mosolygott.
Pete erre elvörösödött. Elkezdtünk beszélgetni így hárman, és nagyon jó volt.
Jó volt látni, hogy anyum ilyen jól elvolt a pasimmal, ugyanis eddig nem volt valami túl jó kapcsolatban a korábbi barátaimmal.
 Majd Pete egyszercsak az órájára tekintett, s megállapította, hogy elég késő van már. Haza kéne mennie...
- Sajnos nekem most mennem kell.- mondta, majd felállt, elköszönt anyukámtól, adott neki két puszit is.
Én kikísértem őt egészen a nagy kapuig.
- Köszönöm, hogy itt voltál velem és vigyáztál rám. - mondtam neki, majd megöleltem.
- Ugyanmár. - mondta, majd gyengéden megcsókolt, s azzal ki is lépett az utcára.
Már majdnem beléptem a házba, mikor rájöttem, h nem mondtam neki, hogy mennyire szeretem. Pedig megfogadtam, hogy mindig elmondom neki, csak, hogy ne mondhassa, hogy nem gondolom komolyan...Kifutottam az utcára, bár nem sok reményt fűztem hozzá, hogy látom még őt. Ám ez mégsem így volt, mert ő is visszafele jött gyors léptekkel. Én is egyre gyorsabban mentem felé, s mikor odaértem, szinte a nyakába ugrottam, elmondtam neki, hogy szeretem, s  ő ezt viszonozta egy hatalmas csókkal. Ezekután már  végleg elbúcsúztunk egymástól, s én bementem a házba.Még beszélgettem anyukámmal kicsit a nappaliban. Mondta, hoyg halott a rosszul létekről, és hogy hadjam csak itt nála azt a papírt, amit a Disney stúdió beli orvostól kaptam, ő majd holnap elintézi az időpontot a kivizsgálásra.Olyan egy körül feküdtem csak le, elég álmos voltam, annak ellenére, hogy az elöbb aludtam egy jót... Bekapcsoltam a tv-t, és nolám éppen a Jonas Brothers egyik klippje ment. Ahogy  néztem a fiukat, eszembe jutott a mai nap történései. Például az, hogy Nick mennyire aggódott értem, vagy, hogy Joe nem is haragudott rám, amiért bekavartam neki, no és Kevin. Soha nem gondoltam volna, hogy a három fiú közül pont vele leszek olyan igazán jóban. Persze a másik két fiút is nagyon szeretem, de Kevin... Ő más. Neki a világon mindent elmondhatok, s ő segít igazán dönteni, bármiről is legyen szó. És ma az ölében kötöttem ki. Na az érdekes volt. De nagyon jól esett, hogy így elrendezte a dolgokat Pete-el is.  Olyan, mint egy gondoskodó bátty.S ezzel az utolsó gondolattal a fejemben el is aludtam.Reggel 8 órakkor kelltem fel. Általában utáltam felkelni, de most nagy kedvel indultam neki a napnak. S már vártam, hogy kilencre a stúdióban lehessek, és csináljuk a jeleneteket.Szépen el is készülődtem, s 3/4 kilenckor más ott is voltam a stúdióban. Persze velem együtt már elég sok ember ott volt.Éppen Demivel beszélgettem, mikor belépett a terembe Audrey és Nick, egymás kezét fogva.
Örültem neki, hogy ilyen jól alakultak a dolgaik, s már nem is féltem attól, hogy mérgesek lennének. Maximum csak bolondnak néznek, s ha annak néznek, túl sokat nem is tévednek. De hát így van ez....
Nagyon boldognak látszottak, de hozzám nem jöttek oda,  leragadtak az ajtóban a sok kiváncsi ember miatt. Már lassan kezdődött a forgatás, csak Lizre vártunk.
Demi elment Joeval megbeszélni valamit, így én egyedül maradtam egy fotelben. Szép csendben ültem ott, s közben sms-t írtam Pete-nek, mikro egyszercsak leült mellém Audrey. Nem mondott semmit csak mosolygott, s én visszamosolyogtam rá, majd megölelt, s a fülembe súgta, hogy köszönöm. Én mondtam neki, hogy nincs mit köszönnie, mert elöbb utóbb csak rájöttek volan maguktól is a dolgokra... Bár sosem lehet tudni.Majd rákérdezett Petre is, hogy mivan vele, hogy állunk most, így elkezdtemneki mesélni. Közben megérkezett Liz, s nemtudtam befejezni. Így még csak an agy veszekedéseinkről tudott, a békülésről nem sikerült beszélnem neki. Emiatt azthitte, hogy nem túl sok remény a kapcsolatban Pete-el.