Reggel 8kor ébredtem.És nem akárhogy.Valaki lágyan megsimította az arcom a meleg,puha kezével és mintha a nevem mondta volna.Nem akartam felkelni,így nem is keltem fel.Csak megfordultam a másik oldalamra és nyammogtam egyet.De a kis késit,az illető mégsem akarta abbahagyni és tovább bökdösött meg szólongatott.Nem adta
fel egykönnyen,pedig engem felkelteni nem egyszerű dolog.Aztán valami meleget éreztem az arcomon.Kicsit nedves is volt.
Hmm..puszi.
- Audrey...Audrey kelj fel,nemsokára mennünk kell. - törekedett a hang,hogy felkeltsen.Elég kómás állapotomban voltam,
így a hangok tónusát se tudtam megállapítani,de mondom mostmár megnézem ki nem hagy engem nyugton csicsikálni.Visszafordultam,és kicsit kinyitottam a szemeim.Próbáltam felismerni a homályos alakot az arcom előtt.Barna haj.Göndör,barna haj.Barna szempár.Aranyos mosolygó arc.Úristen ez Nick! - eszméltem fel.Te jó ég,hogy nézhetek ki,kicsi szemek,álmos arc,
kócolt haj és Nick így lát.De legalább mosolyog.Ez jó jel.
- Na jóreggelt hétalvó. - megpuszilt megint.
- Niiiick...mit keresel te itt?... - mondtam a magam reggeli rekedtes hangján.
- Hát..érted jöttem..baj? - kicsit lefagyott a mosoly az arcáról.
- Jaj,dehogy baj.Nekem legalábbis.De neked...ilyen fejjel látni engem..képzelem.. - nevetgéltem és dörzsöltem a szemeim.
- Szerintem édes vagy.
- Köszönöm. - nevettem tovább.
- Figyelj Aud kicsit sietnünk kéne,mert el fogunk késni.Anyukád megcsinálta a reggelid,kinn van a konyhába és üzeni,
hogy puszil.
- Jólvan,köszi.De nem vagyok éhes..Te?Nem akarod megenni?
- Neeem.AZt neked kell.Különben is..nutellás kenyér.
- Jaj..de nem vagyok éhes..akkor ott marad.Milyen volt reggel a cukrod? - kitápászkodtam az ágyból és keresgéltem a
ruháim közt.
- Meg kell enned,akár éhes vagy,akár nem.A reggeli a nap legfontosabb étkezése.Amúgy 6 volt.
- Ezt úgy mondtad,mint anyu.A 6 az jó.
- Indíts kifele enni. - nyujtotta ki rám a nyelvét játékosan.
- Jó,jó... - kibattyogtam a konyhába,leültem és elkezdtem enni a nutellás pirított toast kenyeret tejjel.Egész finom volt,de télleg nem voltam éhes.Azért aranyos Nicktől,hogy így aggódik értem.Nála jobb barátot el sem tudnék képzelni.Gyorsan megreggeliztem aztán vissza mentem a szobámba felöltözni,mialatt Nicket kiküldtem persze.Kicsit télleg késésben voltunk és nem akartam,hogy miattam késsen ő is,úgyhogy igyekeztem mindent hamar véghezvinni.Háromnegyed kilenckor
indultunk el végül és kilencre pont beértünk.Odafele végig fogtuk egymás kezét,egy pillanatra sem engedtük el és a
stúdióban sem volt ez másképp.Beléptünk a nagyterembe kézenfogva.Szerintem egyikünk sem gondolt nagyon bele,hogy
ennek mik lesznek a következményei,de körübelül rá 2 másodpercre,hogy beléptünk megtudtuk.A sok,sok embet mind körénk gyűlt és kérdezősködni kezdett rólunk.Nem nagyon tetszett a helyzet nekem se és Nick-nek sem.Mit érdekli őket,ez a mi magánügyünk.Egyetlen egy kérdésre válszoltunk.
- Együtt vagytok?! - hangzott egy hang a tömegből.
- Igen. - válaszoltunk egyszerre és én elindultam kifele a tömegből,de még intettem egyet Nicknek.Ő vette az adást és
ő is elindult Kevinék felé.Megtaláltam Cathy-t,ahogy egyedül ül a nagy kanapén.A sok emberke mind ott maradtak egy kupacban és Nicket meg engem néztek,közben össze-vissza susmorogtak.Elég idegesített minket a dolog,de nem törődtünk velük.
Lehuppantam a barátnőm mellé és csak annyit súgtam először a fülébe,hogy köszönöm.Próbáltam nagyon lélekből súgni,hogy érezze,télleg hálás vagyok.
- Nincs mit köszönnöd.Előbb utóbb csak rájöttetek volna magatoktól is,hogy mi a helyzet. - mosolygott.
- Nem baj..azért köszi.Tegnap meg akartam kérdezni amúgy,hogy mi van veletek Pere-el?Kibékültetek igaz?Nincs már gáz,
ugye?
- Hát elmesélem az elejéről.Gondolom azt sejtetted,hogy miután azt mondtad neki,amit mondtál nem nagy csókkal köszöntöttük egymást a következő találkozásnál.Inkább egymás nyakát harapdálva.És most nem a kellemes értelemben.Aztán nem sokkal később felhívott.Hogy őszinte legyek,reménykedtem,hogy talán azért hív,hogy higgadtan megbeszéljük a dolgokat,de nem azért hívott.Valami buliban volt és azt hazudta nekem,hogy otthon van.Persze én nem hagytam annyiban és elmentem hozzá,hogy leelenőrizzem,dehátgyanum beigazolódott és nem volt otthon.Sőt mitöbb,két csaj kísérte haza totál részegen és az egyiktőlcsókkal köszönt el.Hát mondanom sem kell elég kiakadtam,aztán...
- Gyertek srácok,nagyjelenet,végekép,Final Jam,mindenki kell! - szakította meg Cathy nagy monológját Liz.A sok gyerek
beözönlött a díszletek közé és Cathy-vel mi is így tettünk.Mondta,hogy majd később elmondja.De nagy gombóc volt a
torkomban,mert féltem,hogy a folytatás sem lesz fényes.Óriási lelkiismeret furdalásom volt.Valahogy mindenképpen rendbe akartam hozni a dolgokat,csak még nem tudtam,hogy hogy.Egész forgatás alatt gondolkodtam,hogy mit tegyek,míg végül
egy talán tökéletes ötlet szikrája pattant ki a fejemből.Lássuk csak,kiknek okoztam rosszat ezalatt a 3-4 nap alatt.Cathy és Joe.Egy lány és egy fiú.Egy aranyos,vicces,szép lány és egy aranyos,vicces,helyes fiú.Húha!Ez elég összepasszol.És ekkor már világossá vált,hogy mit kell tennem.Csak össze kell őket szépen hoznom.Ennyi az egész.