Nagy jelenet várt most ránk, méghozzá nem más mint a Final Jam. Így az összes szeereplő beözönlött a Final Jam helyszínére.
Én már nagyon vártam ezt a részt, mert ezt találtam az egyik legjobb jelenetnek a filmből.
Hosszas, kemény munka után készen is lettünk. Sokmindent újra kellett vennünk, no nem azért, mert olyan gyengék lettünk volna, hanem mert a tökéletességre próbáltunk törekedni.
Ezek után jött az ebéd szünet, a várva várt ebédszünet, ami 13 helyett 15 órára tolódott. Így nem csoda, hogy mindenki azonnal az ebédlő és a büfé felé vette az irányt.
Először gondoltam, hogy megvárom Audreyt és együtt megyünk le, de gondoltam inkább Nickel lenne mint velem, így elindultam egyedül.
Farkaséhes voltam, így telipakoltam a tálcám kajával, majd elindultam helyet keresni.
Az egyik asztalnál Joe és Kevin ült, s köztük pont volt egy hely, így rögtön bestartoltam oda.
- Sziasztok.- köszöntöttem őket lelkesen
- Szia- mondták egyszerre rettentő kómás fejjel.
- Ejj, ejj fiuk. Mit csináltatok ti éjszaka alvás helyett? Csak nem bulizni voltatok?- kérdeztem ércelődve.
- Nagyon vicces- mondta Joe, majd ráborult az asztalra.
- De most tényleg.. Mi van veletek?
- Egész éjjel azt hallgattuk Nicktől, hogy mennyire szerelmes Aud-ba és, hogy mennyire szeret téged.
Először nem tudtam mit szólni, csak hangos nevetésben törtem ki.
-Bo-bocsi- próbáltam kibökni nekik, de nem bírtam beszélni, mert elképzeltem, ahogy az éjszaka közepén Nick áradozik, ez a két idióta meg hallgatja, ahelyett, hogy inkább hagyták volna, had beszéljen, s bealudtak volna.
- Nevess csak.- mondták, majd szépen lassan kezdtek felállni.
- Naaa, most meg hova indultok?
- Valami csöndes helyre pihenni. - mondták, s közben nagyot ásítottak.
- Ne máár. Ne hagyjatok itt. - kérleltem őket.
- Akkor gyere te is velünk. - mondta Kevin.
- Okéé. - mondtam kis habozás után, majd megfogtam a szendvicsem, felálltam, s követtem őket.
Elég sok sétáltunk, mire benyitotunk egy tényleg csöndes folyósói részbe a ki tudja hányadik emeleten. Ott leültünk egy nagy padra, én újból a két fiú közé. Nagyban majszolgattam a szendvicsem, mikor egyszercsak azt vezsem észre, hogy a két fiú egyszerre omlik rám, elaludtak.
Először nem tudtam mit csináljak, fel akartam őket ébreszteni, de oylan édesen szonyókáltak, nem volt szivem hozzá.
Pár perc mulva csengett a telefonom, illetve csak rezgett, mert rezgőre állítottam, hogy ne zavarjanak munka közben.
Óvatosan kicsúsztattam a zsebemből, majd felvettem.
- Igen?-szóltam bele halk, de érthető hangal.
- Cathy hol vagy? Úgy eltüntél.- mondta Audrey.
- Csak eljöttem egy csöndes helyre a fiukkal.
- Áhá. Értem. bezsélni szeretnék veled. Le tudsz jönni a büféhez?- kérdezte egy kicsit izgatottan.
Először azt akartam neki válaszolni, hog ypersze mindjárt megyek, de a két fiu még mindig aludt nekem dőlve...
- Most perpill nem tudok menni. Gyere inkább te ide.- majd elmegyaráztam neki, hogy hogy jut ide.
- Oké, pár perc és ott vagyok.- mondta azzal le is rakta.
Szépen visszacsúsztattam a mobilom a zsebembe, próbáltam újból úvatos lenni, de Kevin felkelt.
10 percet sem aludhatott, de máris kipihentebbnek tünt. Neki is megszólalt a telefonja, sms-e jött. Elolvasta, majd felállt, rám mosolygott s elment.
Joe még mindig nekem dőlve aludt, és kezdett már kicsit kényelmetlen lenni a helyzet, de olyan aranyosan szuszogott...
Nem telt bele 2 percbe, Aud benyitott a folyósóba, ahol Joe és én ültünk.
Látszott rajta, hogy valami mondani valója van, látszólag nagyon boldognak tűnt, mosoly űlt az arcán. Elénk állt, mire én a szám elé tettem a mutató ujjam, hogy jelezzem valaki itt alszik, és nem szeeretném felkelteni.
Audrey mosolya csak még nagyobb lett, mikor ránk nézett. Nem is csodálom, hogy mosolygott, mert Joe tényleg nagyon édesen aludt.
De már tényleg nagyon kényelmetlen volt ott úgy ülni, elkezdtem picit fészkelődni, s pont kényelmesen elhelyezkedtem, mikro Joe felkelt. Nyammnyogott egyet, maajd ásított és kinyitotta a szemét.
Észrevette, hogy éppen szinte rajtam fekszik, így felült normálisan, kicsit elvörösödött, és bocsánatot kért. Majd észrevette, hogy Audrey ott áll elöttünk, így köszönt neki.
- Őőőő, mit is szeerettél volna mondani nekem?- kérdeztem Audrey-t?
- Semmi, nem fontos annyira, most mennem kell. - mondta, s már fordult is a büféhez visszavezető úton felé.
Mivel nekem sem már semmi dolgom, nem szuszogott már senki rajtam, így elkezdtem felállni, de Joe megfogta a csuklómat, s visszahúzott maga mellé.
- Várj egy picit.- súgta a fülembe, s megvárta míg Audrey kimegy.
Aud az ajtónál visszanézett ránk, így látta, hogy Joe a kezemet fogja, s valamit a fülembe súg. Így visszagondolva az ő szemében ez elég félre érthetőnek tűnt....