Üldögéltem a kanapén és vártam.Vártam Nicket.Nicket,a barátomat.Kimondhatatlan érzés volt,amit éreztem.Nagyon hálás voltam Cathy-nek és feltétlen meg akartam neki köszönni a dolgokat.Mostmár télleg megbántam,azt a nagy kavarodást Pete-el,
amit neki okoztam.De remélem náluk is minden megoldódott.Télleg.Nem is tudom,hogy pontoan mi van most velük.Na majd ezt is megkérdezem.Épp vettem elő a telefonom,mikor Nick már lépett is ki a nagy ajtón.
- Van két jóhírem. - jött felém fülig érő mosollyal.
- Húúú,na ne kímélj. - gyorsan zsebre raktam a telefonom,hogy csak rá tudjak koncentrálni.
- Na figyelj. Először is.Elmarad az utolsó jeleneted,így mehetsz haza.Másodszor.Hazakísérlek,ha gondolod.
- Persze,nagyon örülnék nekiiii! - felugrottam és megöleltem.Hirtelen észbekaptam és egy kicsit megijedtem,nehogy megint túl gyors legyek,vagy valami.Nem akartam elrontani semmit.És nem tudtam,hogy neki mi a gyors és mi a jó és,hogy egyáltalán mit szabad csinálnia azzal a gyűrűvel az ujján.De ismét csak fölösleges volt a pánik,mert ő is megölelt.
- Akkor mehetünk? - mormogta a nyakamba.
- Persze. - elindultam kifele,ő pedig követett.Mikor kiértünk az utcára,megálltam,hogy bevárjam és mikor odaért,rám mosolygott nagyon aranyosan és megfogta a kezem.A szám nekem is fülig ért,nemcsoda és adtam egy finom lágy puszit az arcára.Így indultunk el ketten,az esti sötétségben hazafele.Életem legboldogabb hazafele útja volt.Eddig legalábbis.Most viszont sajnáltam,hogy nem lakom jó messze a stúdiótol és nem lehetünk jó sokáig együtt.De ez a 20 perc is nagyon jól telt.Beszélgettünk,aztán szóba került Cathy.Meg hogy mennyire hálásak vagyunk neki,mert hogy nélküle ez nem sikerült volna.Nick mondta,hogy felhívja.Fel is hívta.Emlegetett valami rosszul létet,amiről én nem tudtam semmit.De később azt is elmagyarázta.Hamar eltelt ez a hazaút.Megérkeztünk a kapu elé.Megálltam,ő szembe fordult velem.
- Hát akkor..jó éjt. - kezdett köszönni tőlem.
- Jó éjt neked is.Aludj jól és álmodj szépeket.
- Te is.Holnap találkozunk.
- Igen..már várom.
- Én is várom.Szia.
- Szia Nick!
Megfordult és elindult.Gondoltam megvárom,míg eltűnik a sötét utcában,de ezt a kissebb fajta tervem két dolog is
keresztbe húzta.Az első az volt,hogy Nick nem ment el,csak a kerítésig,mert onnan visszafordult és visszajött hozzám.
- Ne haragudj,már itt sem vagyok,csak valamit elfelejtettem. - mondta és két kezével megforgta az arcom, lágyan
megcsókolt.Én a fellegekben jártam.Viszonoztam finom csókját.Majd abbahagytuk.
- Ezért jó,hogy visszajöttél. - nevettem.
- Hát igen.Na meg..még meg kell várnom a kocsit,ami jön értem.Tudod,nem mászkálhatok egyedül,főleg nem éjszaka.
- Ja,persze,tudom.A nagy világsztár.Én se szeretném,ha bármi bajod esne.
- Akkor jó.De ne félj,kb. 3 perc és itt van.
- Őszintén?Örülnék neki,ha később jönne.
- Na igen. - nevette el magát Úúúú,aztiszem még nem telt le a 3 perc. - nézett a sarkon beforduló fekete,sötétített
ablakos kisbuszra.
- Hát nem.. - válaszoltam bágyadtan.
- Ne haragudj,de mennem kell.Holnap találkozunk.Aludj jól. - elengedte a kezem és futott a kocsi felé.Én néztem és
integettem neki,megvártam,míg a kocsi teljesen eltűnik az utca végén és csak utána mentem be a házba.Már mindenki
aludt.Halkan sétáltam be a szobámba és ldobtam magam szerelemmel teli szívvel az emeletes ágy alsó fokára.Sóhajtottam
egy nagyot,majd fejem bal oldalra fordítottam és jól megnéztem egy Jonas Brothers pósztert.A szemem persze Nicken
akadt meg.Nézegettem egy darabig,majd hirtelen felültem és lenyomtam egy puszit a pószternek Nick fejéhez.Tudom,nem
vagyok komplett,de nagyon jól esett azt csinálni.Visszadőltem az ágyba és álmodozás közben mély álomba merültem,pedig a pizsamám sem vettem át.Nem baj..Egész jót aludtam. (: