- Létszi, maradj egy kicsit itt, velem.-súgta a fülembe Joe, nehogy meghallja Aud.
Azonnal megértettem, miért kéri ezt tőlem. Azért mégiscsak most ejtette szegényt, ráadásul a saját öcccséért.
- Minden rendben van Joe?-kérdeztem aggódva tőle.
-Persze. Csak, olyan kényelmes voltál... gondoltam itt foglak egy kicsit még, kispárnának.
- Ha-ha-ha. Vicces vagy ám. De most tényleg... minden ok?
- Igazából, csak ... nemtudom. Nem szerettem volna egyedül maradni, őt pedig próbálom egy kicsit kerülni.
Rámnézett azzal az édes, zabálni való, szomorkás tekintetével. Nem tudtam neki mit mondani, semmit nem jutott eszembe. Beszéd helyett, úgy gondoltam, legyen inkább testi kontaktus, így átöleltem, majd mondtam neki, hogy menjünk le, hisz nemsokára folytatódik a forgatás.
Úgy is volt, lementünk....
Nekem már nem nagyon volt jelenetem, de Audrey-nek még igen, ezért nem nagyon találkoztunk a nap hátralévő részében. Gondoltam, ól esni neki, ha megvárom a bejáratnál.
Már idő volt, biztos voltam benne, hogy már kifelé tart, mikor megszólalt a mobilom.
- Igen?
- Szia drága. Nincs kedved ma találkozni?-kérdezte Pete, egy kis izgalommal a hangjában.
- De van!- kapva kapok azokon az alkalmakon, mikor vele lehetek. Szeretek vele lenni, pedig mikor együtt vagyunk, általában nem csinálunk mást, csak pihenünk. Illetve én pihenek a karjaiban.... mert mindig fáradt vagyok. Már azt várom, mikro unja meg, és hagy ott, azzal a címszóval, hogy dögunalmas velem lennie.
- Rendben, akkor eléd megyek, a stúdióhoz.- mondta.
- Ne....-hiába kezdtem bele, Pete ugyan már nem hallotta meg, rég lerkata. Gondoltam, Aud majd megvárjam velem....
Nem telt a beszélgetés óta még fél perc sem el, mikor éreztem, valaki hátulról átölel.
- Héé, szija.- mondta Pet. Én nem szóltam semmit, csak megfordultam, belebámultam a gyönyörű szemeibe, majd az ajkára esett a pillantásom.
-Ez gyors volt.- motyogtam neki, miközben szemem az ajkai és a tekintete közt ingáztak.
Most ő nem szólt semmit.... mert nem is figyelt rám túlságosan. Miközben egyik kezével ölelt engem, addig másikkal mobilját próbálta hátsó zsebébe beügyeskedni, kevés sikerrel. Végül meguntam, elvettem a mobilját,  és beleraktam én a zsebébe, majd megcsókoltam.
- Köszönöm-mormolta a hajamba, mirközben éppen a nyakamat puszilgatta,- Indulhatunk?
- Őőőő. Arra gondoltam megvárom Audrey-t.
- Cathy lécci... nincs sok időnk.
- Ezt meg, hogy érted?
- Úgy, hogy 2 óra sem és utazok el, 1 napra.
- Na jó, menjünk.- gondoltam, Aud ugysem fog keresni, Nick biztos megvárja, nomeg nem is ígértem neki, hogy megvárom.
Elindultunk hát, de pár pillanat múlva a nevemet hallottam.
- Cathyy!!- kiáltotta Aud
Hátrafordultam, Pete-el együtt, s próbáltam mutogatással magyarázni, hogy most nem nagyon érek rá. Már csak kis időre van itthon Pete, így azt kiakartam használni. Intettem neki, majd újból elindultunk.
Nem mentünk egyikőnkhöz sem, rögtön a reptér felé vettük az irányt. Ott eltöltöttünk egy kis időt, majd én hazamentem, mert anyu keresett.
Másnap Nick hívására ébredtem.
-Halo- szóltam bele rekedt, 2-3 oktávval magasabb hangon a telefonba, mint a megszokott.
-Szia Cathy. Ugye nem ébresztettelek fel?- kérdezte tőlem Nick.
-De.... de már amúgy is kellnem kellett volna. Mit szeretnél?
-Nincs kedved ma eljönni Aud-al meg velem a Burgerbe?
- Ha nem zavarok...
- Nem, dehogy.- mondta határozottan
- Rendben. -mondtam.
Megbeszéltük, hogy mikor találkozunk, majd le is raktuk.
Nem volt kedvem felkelni, egy kicsit még visszabújtam az ágyba, úgysem volt semmi dolgom. Legalábbis mostanáig....
Egy kicsit korábban érkeztem a találkahelyül megbeszélt gyorsétterembe. Farkaséhes voltam, mert aznap még nem ettem semmit, tehát rendeltem.
- Leültem egy csendesebb helyre, majd elkezdtem majszolni az ennivalómat. Rövidesen megjöttek Nickék, mosolyogva köszöntöttem őket. Audreynak szemmel láthatólag nem lett tul jó kedve attól, hogy meglátott.
Nick elküldte őt rendelni, majd ő maga leült, szembe velem.
- Figy Cathy, ki volt aza srác, akivel tegnap voltál?
- Óóó, ő Pete volt. És ne haragudjatok, hogy leráztalak titeket, csak sietnie kellett a reptérre...
Beszélgettünk egy keveset róla, éreztem, minnél több dolgot mondok el, annál szélesebben vigyorgok és vörösödök.
- Ti mit képzeltek magatokról????!!! - fakadt ki Audrey elég erős hangal.
- Mi?? - kérdezte értetlenül Nick. Én is csak lestem, hogy mi történik most tulajdonképp.
- Engem elküldtök,hogy ti kettesben lehessetek!Hát köszi! - mondta sértődötten.
- Audrey,nyugodj le.Semmi ilyesmiről nincs szó,te paranoiás vagy.Hozd ide az ennivalót és megbeszéljük.
- Nem!Nem vagyok paranoiás,csak realista!A kajádért meg menj ki te,ha annyira akarod!
- Na jó,ebből mostmár elég! - állt fel mellé Nick,szintén emelt hangal - Tudod már elég unalmas,hogy te egyfolytában kavarsz!Mostmár állj le!
- Jólvan,ne félj,leállok!Kész,végeztem! - és egy fordulattal kiloholt az étteremből.
Utána akartam menni, de Nick ottfogott. Értetlenül néztem rá, hogy ez meg mi volt. Elkezdett magyarázni, a tegnapról, hogy Aud mit hitt, illetve még most is hisz rólam.
Én nagyon megszerettem őt mostanság, tényleg, de azért kicsit ideges lettem. Túl nagy fantáziája van. Hát úgy nézek én ki, mint aki kavar minden második pasival?! Nem mondanám.....
Egy ideig még beszélgettünk, majd hazakísért engem. Feszült volt a hangulat, mindketten az idegroham szélén álltunk.
A házunkbál Pete már várt rám. Úgylátszik, korábbi géppel jött haza, a hírtelen rokonlátogatásból.
- Remek, még ezis. - gondoltam magamban. Odaértünk hozzá, bemutattam őket egymásnak. Pete jól vette a dolgot, nem volt ideges. Úgy néz ki, ez a kölcsönös bizalom dolog működik most nálunk. Egy kicsit még beszélgettünk hármasban, de nem sokáig, csak míg ideért hozzánk az autó, hogy biztonságban hazavigye Nick-et.
Pete ott aludt nálunk, így bőven volt időnk beszélgetni. Mindent elmondtam neki, töviről hegyire. Össze-vissza szídtam Audreyt. Ő nem szólt semmit, csak hallgatott engem csendesen.
Mikor befejeztem, belekezdett ő. Elmondta, mit gondol erről a dologról, s sajnálta Audrey-t.
Rávezetett sok dologra, mire befejezte, már nem volt kedvem Aud-ot okolni bármiért is. Ilyen az én pasim... nem csak tehetséges és sexy, még okos is. De most nem eza téma.
Elhatároztam, hogy másnap mindneképp beszélni fogok Audrey-el.
Elhatároztam, de nem jött össze, ugyanis nem jött be a forgatásra. Elég sokan mérgesek voltak rá, köztük Nick is. Én nem nagyon tudtam mérgelődni, inkább az az érzésem támadt, hogy itt valami nincs rendben. Próbálták elérni őt, de nem vette fel. Ez nem vall rá, mindig kikapcsolja telefonját, ha az nincs a közelében, vagy ha csak egyszerűen nem akarja, hogy hívják, elérjék.
Próbáltam elhesegetni a  rossz érzést,és koncentrálni a munkára, a forgatásra, ami most egy kicsit szétesett, de nem ment.
Felhívtam Pete-et, elmagyaráztam neki, hogy Aud merre lakik, s megkértem rá, hogy keresse meg, hátha szóba áll vele. Azt mondta, mindent megtesz az ügy érdekében, s tudtam, ez így is lesz.
Köröbelül 1 óra múlva kaptam egy mail-t tőle. Csodálkoztam is rajta... nem lenne egyszerűbb hívnia? Kezdett egyre jobban elhatalmasodni rajtam a rossz érzés, félve nyitottam meg a levelet.
- Van rá valami értelmes magyarázat, Cathy, nyugodj meg. - mondtam magamban.
"Baj van, betörtek. Audrey-t nem látom sehol." ezt áll taz üzenetben, plussz mellékelve volt egy fénykép, egy ismeretlen csajsziról, aki valahogy nemkelltett jó érzést bennem.
Mivel éppen szünet volt, s úgy éreztem tennem kell valamit, elindultam Petehez. Az ajtóban jutott eszembe, hogy azért Nicknek is kellene szólnom. Egész nap ideges volt. Nem mutatta ki, jól titkolta, de elöttem nem tudta megjátszani magát, mert én tudtam, hogy úgyis bántja a tegnapi dolog.
- Nick, gyere, ezt látnod kell! - mondtam neki, mikor végre megtaláltam őt.
Ő is megnézte a mail-t.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem tőle aggódva.
- Hívd fel Pete-t, hogy mi lett azóta a csajjal.- mondta. Látszott, hoyg elkezdte aggasztani a dolog.
Eszembe sem jutott, hogy felhívjam. Pedig ez egy elég reális dolog lett volna. Gyorsan tárcsáztam is, de nem vette fel. Mitöbb... kivolt kapcsolva.
Nick közben Aud-ot hívta, ő is ugyanúgy ki volt kapcoslva.
- Menjünk oda. Tudom buta ötlet, de menjünk oda.
- Rendben- mondta Nick, s elkezdtünk mindketten kifele rohanni. Elég gyorsan odaértünk Audrey házához, nem lakott messze a stúdiótól.
Még nem votlnuk egészen ott, de már láttuk, hogy az ajtóban, s látszólag a kertben sincs senki. Kinyitottuk a nagykaput, beléptünk a kertbe.
- Pete!!!- ordítottam, mikor megláttam, hogy egy bokor elött fekszik, körülötte elég sok a vér.
- Mi történt veled? Úristen! Jól vagy? - kérdezgettem, miközben letérdeltem mellé. Tovább kérdezgettem volna, de elállt a szavam, mikor megláttam a bal oldalából kiálló kést.
Nick felé fordultam, de ő már a mentősökel beszélt, így visszafordultam Pet-hez.
Tehetetlen voltam, nem tudtam rajta, hogy segíteni. Ügyeltem rá, hogy ne mocorogjon. Próbált beszélni, de azt sem  engedtem neki. Fogtam a kezét, nyugtatgattam, s közben a vértócsát néztem. Elég sok vért veszített, az biztos. Én is csupa vér lettem, de nem érdekelt.
Nick miután lerakta odajött hozzánk, mondta, hogy a mentősök pár perc múlva itt lesznek, a rendőrökkel egyetemben.
Be akart menni a házba. Próbáltam őt lebeszélni. Bárki lehetett még ott bent, s nem akartam, hogy neki is valami baja essék. De valjuk be.. énis ezt tettem volna a helyében.
Bement, pár másodperc múlva ki is jött. Nem volt nagy a lakás, könnyü volt átnéznie. Nemvolt bent senki...
Mire kiért, már megjöttek a rendőrök, s a mentősök éppen Pete-et látták el. Elkezdték kikérdezni őt, én közben a Pet-et figyeltem. Annyira picinek, törékenynek és sebezhetőnek tűnt. A szívem szakadt meg. Ha nem küldöm ide, akkor most nem lenne semmi baja.
Eközben már rárakták a hordágyra, rövidesen a kocsiban is volt. Én is beszálltam mellé, s megebeszéltünk, hogy Nick jön utánunk egy rendőrrel.
A sűrgösségire szállították őt, rögtön a műtő felé igyekeztek vele. Én a váróteremben maradtam, más nem tudtam tenni sajnos. Segítettem volna, ha tudtam volna.
Rövidesen Nick is megérkezett, a rendőrökkel. Kikérdeztek engem is.
Már egy órája volt bent. El nem tudtam képzelni, mi tart eddig... nem is akartam elképzelni. Inkább nem. Szótlanul ültem Nick mellett, mint egy szobor, de egyszercsak elkezdtem remegeni.
Testem minden porcikája csak remegett, nem tudtam uralkodni magamon. Hiába parancsoltam megálljt magamnak, nem bírtam abbahagyni.
- Héé Cathy! Minden rendben? - kérdezte Nick, aki elég ijedten bámult engem.
Akartam neki válaszolni, de nem bírtam... csak ugyanoylan ijedten néztem rá, mint ahogy ő rám.
- Nyugodj meg, rendben lesz, nyugodj meg- s közben megfogta a kezemet, erősen szorította.
- Mindenről én tehetek- nyögtem ki végül akadozva.- Ha én nem lennék, akkor Aud nem tűnt volna el, Pete pedig nem ment volna oda hozzá.
Nick erre nagyon akart reagálni, de nemvolt rá alkalma, ugyanis valaki kijött a műtőből.
Mindketten elé ugrottunk, én nem mertem meszólalni. Egy nővér jött ki onnan, aki az elején is ottvolt, a nyugtatgatott, míg Nick és rendőrök meg nem jöttek.
- Cathy nyugodj meg... - kezdett bele, s hangja vészjóslóan szomorú volt. - rossz hírem van....