Hazarohantam olyan gyorsan,ahogy csak tudtam.Nem akartam,hogy valamelyik is utánam jöjjön.Persze,valószínűleg nem is akartak.De a bajt csak megelőzni lehet.Arra értem haza,hogy a kilincsünk nincs az ajtón.Ez már nem indult jól.Bevallom kicsit berezeltem.
Halkan,lassan elindultam befele.Csörömpölést hallottam a szobámból.Nagyon megijedtem,ám vettem egy nagy levegőt és bementem a szobámba.Egy lány állt előttem.Az arca zilált volt,a haja gyönyörű csillogó fekete,de kócos.Fogalmam sem volt róla,hogy kicsoda,
még életemben nem láttam.Ott álltunk egymás előtt 1 méterre,ő meg csak nézett engem a nagy szemeivel és nagy levegőket vett.Úgynézett ki,mint egy idegbeteg.Bár ki tudja,lehet,hogy az is volt.Nem mertem mozdulni.De gondoltam valamit mégiscsak muszáj tennem.
Mégsem állhatunk itt órákon át,szó nélkül.
- Ne haragudj,de te mit keresel a házamban???Ki vagy te???Légyszivs menj el! - utasítottam.Erre őcsak morgott egyet és elindult felém.Vérszomjas tekintetével nagyon megrémisztett.Egyre csak közeledett én meg egyre csak hátráltam,mígnem beleütköztem a falba.
Nem tudtam tovább menni.Utolért.Csapdába csalt.Odaállt közvetlen elém,1 centi is alig volt köztünk,majd felnevetett.Az a tipikus gonosz kacaj volt,amit filmekben,mesékben lát az ember.Na itt már levegőt is alig mertem venni.Próbáltam elővenni a telefonom és
felhívni Nicket,vagy akárkit,de amint meglátta,hogy valamit bíbelődök lenn a kezemmel előrántott egy kést a hátsó zsebéből és nekem szegezte.A szívem hirtelen megállt egy másodpercre,majd utána olyan gyorsan dobogott tovább,mint még osha életemben.Egy éles
késsel néztem farkasszemet,ami ráadásul ami konyhánkból való volt.A telefont elejtettem és eltört.
- Kérlek ne bánts.. - beszéltem elcsukló,halk hangon. - Nem csináltam semmit..
- De igen! - szólalt meg végre a lány. - Te vagy Nick Jonas barátnője,nem? - kiabált.
- Honnan tudsz te erről? - nagyon meglepődtem.
- Láttam az újságban képen,hogy csókolóztok!Ne próbáld tagadni! - mozgatta előttem a kést.
- Rendben,rendben nem tagadom...de erre a késre semmi szükség... - próbáltam nyugtatni.
- Nincs..abban az esetben,ha szakítasz vele!
- Mi???Miért szakítanék vele??Én szeretem őt. - vettem egy kis bátorságot és följebb emeltem a hangom.
- Azért szakítasz vele,mert különben itt helyben elvágom a torkod! - érintette a kés élét a nyakamhoz.
- Figyelj..bezséljük ezt meg...
- Nem beszélünk semmit!!!Takarodjál kifele!! - elkezdett lökdösni kifelé a házból.
- Micsinálsz!?Hagyj békén,hívom a rendőrséget! - magamhoz kaptam útközben az otthoni telefont.
- Nem hívsz te senkit!Na várjál csak,gyere csak ide. - magához rántott,jó erősen magáhz szorított,majd egy kézzel letépett egy szikszalagot a konyhapulton lévő tekercsből.
Egy mozdulattal a számra ragasztotta,amin ezek után egy hang sem jött ki.Próbáltam sikítani,ordibálni,de semmi.Nem hallott senki.A lány betuszkolt egy piros kocsiba,becsapta utánam
az ajtót,majd ő is beült előre a kormány mögé és beindította azonnal a motort.Száguldozott az autópályán.Mint egy őrült.Azt reméltem,hogy megjelenik majd Ashton Kutcher és a Punk'd stábja.
Még mindig jobb lenne,ha több millió ember röhögne rajtam,minthogy meghaljak.Vagy fél órán keresztül utaztunk a kocsiba,mikor megálltunk.Kiráncigált és egy kis faházba nyomott be.
Leültetett egy székre és kikötözött.A számról még mindig nem vette le a szalagot.Nem tudtam hol vagyok,körülnéztem a házban,ahol a falakon mindenhol ugyanaz az egy ujságcikk volt felragasztva,
amin Nick és én csókolózunk és én minden egyes képen át voltam ikszelve egy nagy piros X-el.A szemeim óriásira nyíltak és remegtem a félelemtől.Ha Nick itt lenne most biztos megvédene.És én milyen
csúnyán viselkedtem vele.Bárcsak meg se történt volna.A lány kutatni kezdett valamit a kis kunyhóban.Látszólag nem találta meg,mert hatalmas káromkodásban tört ki,majd vérbefolyt tekintetével felém fordult és
rám mordult.
- Mindjárt jövök.El ne mozdulj!Ha bármit is csinálsz.Kinyírlak.. - és kisurrant a házból.Hallottam,ahogy becsukódik a kocsiajtó és beindul a motor.Azt is hallottam,ahogy a kerekek a homokban sircegnek.
Pánikba estem.Nem tudtam mit csináljak.Valahogy menekülni próbáltam,de semmi esélyem nem volt rá,hogy kiszabaduljak.Az egész kis viskó egyetlen szobából állt.Annak a közepén ültem én.Körbenéztem.Sehol egy ablak,sehol egy dekoráció.Csak a sivár fa szeletek és az a bizonyos cikk.Soha életemben nem
voltam még ennyire megrémülve.Csak reménykedni tudtam,hogy megélem a holnapot.Nick-el még mindenféle képpen beszélni szerettem volna.El akartam neki mondani,hogy mennyire sajnálom és hogy nagyon szeretem.
A nagy ijedségben össze-vissza kapkodtam a fejem.A homlokom verelytékes volt.Nem tudtam mit csinálni...csak vártam...vártam,hogy történjen valami csoda.