Nem sokkal később történt meg a csoda.És bár nem Nick személyében jött,de a rendőrség is hatásos volt.Elhurcolták mellőlem
a lányt,engem pedig eloldoztak.A kezeim alig éreztem,úgy elszorította már őket a kötél.Nem voltam valami jó állapotban
és egyetlen egy dolgot akartam csak.Otthon lenni végre az ágyamban és forró teát iszogatni.A rendőrök felvették az adatokat
és elengedtek.Ahogy kimentem a házból láttam,hogy Nick ott áll kinn.Odamentem hozzá és átöleltem.Ő viszonozta ezt.Végre
biztonságban éreztem magam a karjaiban,ám a történtek nagyon sokkoltak.Elkezdtem zokogni.Nick nyugtatott.
- Nyugi kicsim,mostmár nincs semmi baj.Itt vagyok,nem bánthat senki. - simogatta a hátam.De én csak sírtam.
- Na jó,gyere menjünk haza. - kézen fogott és beültetett a kocsiba.Ő is beült mellém és magához húzott.Kicsit már jobban
voltam,örültem,hogy foglalkozik velem.De aztán nem sokkal később ez a véleményem megváltozott.Amikor hazaértünk ugyanis
teljesen megváltozott.Leültem a konyhájukban és meg akartam kérni,hogy csináljon nekem egy meleg teát,de nem tudtam,mert
ő felkapta a telefonját és le sem tette egy ideig.
- Hallo,rendőrség?..Jónapot,csak érdeklődni szeretnék egy bizonyos Cathy után...Igen,az érdekelne,hogy jelentkezett e önöknél..
..rendben,köszönöm.Viszlát.- és ahogy megnyomta a kis piros telefont már rögtön hívott egy másik számot.
- Joe?Hello...Figyi,csak azt akarom kérni,hogy légyszi menj el Cathy-ért...Igen,mert aggódom érte...ő itt van...rendben,
akkor itt találkozunk...szia! - ismét lerakta a telefont.
Nagyon jól esett volna,ha végre az is érdekelné,hogy tényleg jól vagyok e,de úgyláttam csöppet sem izgatja a dolog,ígyhát
felvettem a kabátom és elindultam a bejárati ajtó felé.Azt hittem észre se fogja venni,de tévedtem.
- Héé,hova mész?? - horkant fel.
- Nem mind1?.. - válaszoltam közönbösen.
- Nem.Nem mész el,itt maradsz velem.Nem engedlek ki. - és egy mozdulattal oda surrant az ajtó elé.
- Nick,engedj ki.Eddig sem érdekelt,hogy mi van velem.
- Már hogy ne érdekelt volna???Mért mondasz ilyet??
- Mert nem is foglalkozol velem.Mióta csak megjöttünk a te 'drága' kis Cathy-kéd után érdeklődsz.. - mondtam gúnyosan.
- Szóval ez a bajod..Cathy..már megint...
- Mi az,hogy már megint??
- Az,hogy állandóan ezzel jösz..és tudod,hogy őszinte legyek..nagyon idegesít már ez a dolog...úgy érzem,hogy nem bízol
bennem...és tudod,egy kapcsolat alapja a bizalom..
- Én bízom benned,csak...zavar,hogy egyfolytában csak Cathy-ről van szó,mindig,mindenhol.És látod most is...engem öltek
meg majdnem és engem kb le se szarsz,most is azon aggódsz,hogy Cathy-vel mi van.
- Audrey az isten szerelmére!Peter is élet halál közt van!Persze,hogy aggódom érte.Teljesen kivan! - emelte fel a hangját
Nick.Erre nem tudtam semmi okosat mondani,hiszen nem is tudtam,hogy mi történt és így már kicsit érthetőbb volt a dolog.
- Ne haragudj.Én bízom benned,csak úgy érzem Cathy-re több figyelmet fordítasz,mint rám.
- Ez nem így van..Tudod hogy féltettelek??El sem tudtam képzelni mi van veled..Nagyon féltem..
- Szeretlek. - megöleltem.
- Én is téged. - válaszolta.Levettem a kabátom és visszaültem a kanapéra a TV elé.Nick készített nekem egy teát és odaült
mellém.Így relaxáltunk egymás mellett és kezdtem teljesen megnyugodni,hisz a szerelmem ott ült mellettem és átölelt és
vigyázott rám.